2011. július 8., péntek

[1. rész] Majd megtudod!

2007.

- Jennifer! Ideje felkelni! - hallottam anya hangját a földszintről.

Takarót a fejemre húzva szitkozódtam, majd gyorsan felpattantam. Először is magamra kaptam egy ruhát, felvettem egy hozzá illő cipőt.

Ezek után a fürdőbe mentem, ahol minden reggel minimum egy fél órát töltök. Gyorsan megmostam az arcomat és a fogaimat.

Hajamat megfésültem, majd oldalfufrumat egy csattal eltűztem. Arcomra egy kis alapozót tettem, majd már nyúltam is szemcerúzámért. Szememet lassan kihúztam vele, majd megfogtam szempillaspirálomat is. Szempilláim ígyis hosszúak voltak, de szempillaspirállal még szebbnek tűntek.

Még egyszer megigazítottam hajam, majd indultam a táskámért.

Gyorsan beleraktam pár füzetet, majd kezembe fogva lerohantam a lépcsőn.

- Jó reggelt! - léptem be a konyhába, ahol már szüleim és bátyám már reggeliztek.

- Egyél valamit, kicsim! - mosolygott rám anya.

- Inkább nem! - utasítottam vissza. - Diétázom. - fogtam meg egy almát, majd a táskáma raktam.

Ő megvonta vállát, majd felállt az asztaltól.

- Na, menjetek! Még a végén elkéstek. - intézte hozzám és bátyámhoz szavait. - És Jen! - szólt nekem. - Meglepetésem van számodra.

- Micsoda? - lepődtem meg.

- Majd ha hazaértél, megtudod. - kacsintott. - Na de menjetek! - intett.

Bólintottam, majd el is indultam. George nem jött utánam, így gondoltam megint valamelyik barátjával megy iskolába.

2010.

- Liz! - keltett valaki.

A rémülettől felültem az ágyban kezemet mellkasomra emeltem. Nyakam szörnyen fájt, kezeimen seb.

- Miért akarod megölni magad? - ragadta meg a kezemet James.

- Először is. - téptem ki szorításából karomat. - A nevem Jennifer és nem Liz... Másodszor.. Azért, mert nem akarok így élni. Ez nem én vagyok. - mutattam arcomra. - Hova menjek így? Nem fog megismerni senki. - temettem arcomat a kezeimbe.

- Nem kell, hogy felismerjenek. Épp ez válik majd hasznodra. Elakartak tenni láb alól, hahó! - integetett szemeim előtt.

- Ki akarna engem megölni? - kérdeztem hisztérikus hangon.

Ő kezeit vállamra tette, arca megváltozott.

- Egy utasszállítórepülőgépen voltál, Liz. Nem biztos, hogy te voltál a célpont. De akkoris ki kell derítened, te vagy az egyetlen túlélő.

- És mégis hogyan derítsem ki? - emeltem szemeimet a plafonra.

- Mindent megtudsz majd. Csak győzd kivárni. - kacsintott rám.

Egy hangosat fújtam, majd beléptem fürdőszobámba. A tüköröz léptem, majd belenéztem. Egy idegent láttam.

Mióta az arcomat teljesen megműtőtték, az életem a bújkálásról szól. James minden egyes dolgot titkol előlem, mindenre csak azt mondja, hogy majd megtudom.

De vajon mikor? És hogyan derítsem ki, hogy ki miatt haltam meg majdnem?

Én nyomozzak egy olyan után, akinek sikerült egy repülőt is felrobbantania? Annyira azért nem vagyok bátor.

Legszívesebben anyámhoz rohannék, hogy gyorsan hívjon minden rendőrre hasonlító embert és nyomozzák ki, hogy ki miatt haltam meg majdnem és, hogy csináljon nekem egy finom forró csokit. De nem lehet.

Az anyám többé már nem ismer fel...